Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d
( 182 ) lónknak ; de azokról, kiket a’ vetekedés nekünk ellenségül támaszt, ha merem mondani, szánakodásra méltó módon ítélünk. Nints tehát , Keresztények , igazság , ha egyszer a’ haszonnak rugója megindul ; és az olly igaz, hogy az emberek , kik társaságra születtek, és kiknek minden szövetkezések viszont való jó Jelküségen forog nem ismérik meg többé azt a’ jó lelkűséget, mihelyest a’ dolgokban, mellyek folynak köztök, a’ haszonnak legkis- sebb békeveredését észreveszi. Ámbár minő jámborsága legyen egy Bírónak , ha ő feles a’ pörbeíi, hiszi az ember hogy jó fundamentoma vagyon arra , hogy félrevesse Őtet , és nem gondolja hogy rövidséget tesz néki , ha 6 tőle más ítéletre általviszi a’ porét : ámbár minő fedhetetlen legyen másképen egy tanú, ha az Ő haszna öszvekaptsolva vagyon az Ő bizonyságával , az ő bizonysága semminek tartatik; mint ha az emberek köz akarattal tennék önnön magoknak a^t az igazságot, hogy megval- lanák, hogy mikor az ő hasznok az ő feleken vagyon, nem tehetségesek ők többé arra , hogy egymás felől jól ítéljenek. A’képen ne tsudálkozzunk azon, hogy a’ Farisaeusok olly igazságtalanul ítéltek Krisztus Jésus felől, és hogy olly vakok voltak annak az Isten Embernek állapotja felől; az természet szerént való következése volt az ő gyulölségek- nek , és neminémü tsudának neme volt volna, ba az a’ vakság az ő hasznok’ keresésének foganatja nem volt volna : hanem tsudálkozzunk azon, hogy ók, Krisztus Jésus Szentek’ Szente lévén, hasznokban járni ítélték, hogy mindenben ellenkezzenek vele , és ellent szóljanak néki : mert az vesztette el őket , kedves Halga- tóim, és az veszt el minket minden nap: tsi*
