Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

ló eledel^ melly nek, ámbár gyenge volt az, voltának mindazáltal legritkább minéműségi, melly álmélkodásra méltó tsuda által hozzáalkalmaztatta magát minden ízekhez, melly minden más faszerszám nélkül legdrágább ételek gyanánt szolgált nékik. De mi történik ? Alig hogy kivetették ók az Istenének igáját, és az által kínszerítették az Israel’ Istenét visszavonni magát Ó tólek, azonnal elfogja Ókét annak az ételnek unalma, és noha az magában mindenkor egy , kezd nékik nem bírni többé ugyan azon édesgető erővel; tsak boszonkodva szedik inár Ók azt és a’ véle való élésben semmit egve- bet nem találnak többé hanem ízetlent. Al- mélkodván azon a’ változáson, mit mondanak ók egymásnak ? Útdíja immár lelkünk ez ígéri könnyűi eledelt. (A) Melly tsuda ! az az eleinte olly gyönyörűséges manna mostan tűrhetetlen nekünk : vastagabb ételek után fohászkodnak ók ; és a’ Szentírás mondja , hogy az isten haragja redjok szállá. (B) Mint ha az ó szájok’ ízének megvesztegetése, Origyenesnek ’s Szent Jeronymosnak szép sajdítása szerént, az Úr bo- szúállásának első foganatja volt volna. Az pedig mind , úgymond az Apostol, nem egyéb hanem tsak árnyéka volt annak, a’ minek bé- tellyesednie köll mi bennünk ; mert ím’ e2 kedves Halgatóim, minden nap történik nem tudom hány világhoz ragaszkodó Keresztényekben, és adta volna az Isten, hogy boldogtalan egy tapasztalás ne ismertette volna meg velünk azt. Az Isten igéje, úgymond Szent A- goston , igaz manna, az az: lelki tápláló eledel, mellyet az Isten készített nékünk, mellynek, a’ Gondviselés’ szándéka szerént, mindennek annak köll lennie a’ mi lelkűnknek; és valóban.

— ( »3. ) —

(A ) Num. 2i. (B) Psal. 77, $t.