Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

( >4 )

mikor mi valaha rendben voltunk, e» az Isten’ útjaiban jártunk , az az ige gyámolított minket, az az ige vígasztalt minket, az az ige szüksé- ginkhez s kívánságinkhoz szabta magát; gyö- nyoiuséggel hallgattuk , óhajtva fogadtuk mi azt, érzettük annak titkos és merő tsudálatos erejét; de mostanában , hogy a’ mi hitetlenségünk által az Istent ellenünk fordulni kinszerítettük, semmit se’ tapasztalunk többé mind azokból, az az ige, ámbár isteni legyen az, se’ elménkén semmi bényomást nem tészen többé; nem maradott nékünk abból egyéb, hanem szomorú egy unalom , melly mondatja velünk valamint a' Zsidókkal : Utálja immár lelkünk ez igen könnyű eledelt. Onnan jön , hogy elhagyjuk, és hallani nem akarjuk mi azt, hogy elejébe teszünk e’ kötelességnek leghiúságosabb mulatságokat, hogy minden fogásul szolgál nékünk hogy fölszabadítsuk magunkat attól, hogy úgy ekintjük e’ Szent böjti napokat, mint ama’ fáradtságos üdót; onnan jön, hogy ha bizonyos illendőségtől kinszeríttetvén , vagy a’ példától húzatván , egy némellykor jelen vagyunk azon, nem hajtunk többé hasznot magunknak abból; miért? azért, hogy arra, hogy valaki hasznot hajtson mágának egy ételből, szükséges azt szeretnie ’s ízlelnie, és hogy a' mi igaz a’ testi tápláló eledelekről, még igazabb az a’ lelki tápláló eledelekről; az Isten is önnön maga mondotta hogy megfogja tölteni javakkal az éhező lelkeket: Az éhező lelket megelégi'tttte jókkal; (A) az az: hogy ahoz képest, a’ mint mi föntar- tandjuk magunkban az ő igéjének kívánságát , fog az az ige bemenni a’ mi lelkűnkbe azon malasztoknak tellyességevel, mellyek azt közb©

(A) Psal. 106. 9.