Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c
( 93 ) a’ tísztátalanságnak ördöge meg vakít minket, és elveszi tőlünk mingyárt minden látásuk közül az elsőt, melly az önnön magunknak látása. Többet mondok : ugyan az az ördög nem tsak annak ismeretét veszi el az embertől a’ mi ő, hanem annak is, a’ mit Ő tselekszik , az az: az ö tulajdon bűnének isméretét, és nem hágy néki abból többet, hanem a’ mennyi kívántatik arra , hogy bónössé tegye őtet az Isten előtt. Meliy felől Aranyszájú Szent János igen eszes sajdítást tészen , és lefödöz nékünk egy tsudá- nak nemét, melly minden nap történik a’ mi elménkben , de mellyet úgy látszik hogy mi észre nem vészük; ím’ ez az. A’ közönséges regulák szerént tapasztalás által érünk a’ dolgoknak ismeretére : a’ mit soha nem tapasztaltunk , azt alig ismérjük meg: hanem ahoz képest, a’ mint azt gyakoroljuk, a’ mint azt tapasztaljuk , megmutatja az magát nékünk , és mi tanulunk megismérni azt. Az a’ természetnek rendje. De abban a1 bűnben, mellyről én beszéllek, tellyes éggel ellenkező történik : mert soha nem ismérjük meg mi azt jobban, mint mikor semmi képen nem élünk azzal, és nem vesztjük el annak isméretét, hanem a’ mennyire fölszabadítjuk magunkat unnak elkövetésére: azt hívom én tsudának. Igazabb-é , ’s közön- ségesebb-é valami í* Mert lássátok, Atyámfiái, úgymond Aranyszájú Szent János, minéműek egy tisztaságos , és ártatlan léleknek az érze* ményi: az úgy tekinti a’ tisztátalanságot mint egy tsudaállatot , az óvja magát attól mint egy döghaláltól és halálos ragadoványtól, futja annak alkalmatosságit, útálja tsempességit, kárhoztatja legkissebb szabadságit ; mert me^va- gyón Ő előzve a’ felől, hogy az legveszedelmesebb kőszála az ő wdvözségének. Honnan jön