Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 8s )

iidő részünkre meghajtani, de mellyet semmi meg nem indíthat holtunk után. Ah! Uram, ha én valaha mind a’ fíalgatóimért mind maga- mért a’te Oltárodnál könyörgéseket tettei < iiii- ez leghűségesebb ’s legbuzgóabb; világosítson meg minket, én Istenem, a’ te malasztod, és me ./» ■világosítván bennünket,szélessze el a’gyönyörűségre való édesgetést* melly megvakít minket. Annyiszor küldöttéi te engem ez Udvarba , hogy hirdessem itten a’ te isteni igazságidat, de minden igazságicf közűi, mellyiknek másnak köl- jött nagyobban fölébresztenie az én buzgóságo- mat? Látok én itten világtól elfoglaltatott, világtól bíratott, világtól megbájoltatott világ’ fiait: látom én Ókét az ó nagyságoktól megré- szegűlteknek , az ö szerentséjek’ bálványozóinak , önnön magok’ szeretőinek , és az ó érzékenységűt’ rabos szolgáinak lenni : látom éri Ókét megszomorodni, búban merülni, és mint egy mennyütó kővel üttetni legkissebb szeren- tsétlen esetre , melly megháborgatja az ö nagyra vágyódó szándékikat , és megrontja az ó vétkes tsempeségiket. De az örökkévalóság iránt semmi nyughatatlanság semmi vigyázat nintsen : akár állított lélek’ erősségétől, és is- tentelenségtól , akár magabízott bizodalmas- ságtól, és vakmerőségtől, akár felejdékenység- tól, röstségtól, vakságtól, ’s akár mitói viseltetik az, békeségben , és rettegés nélkül élnek ók. Százszor jelenné tétetett nékik az ö- rök kárhozatnak iszonyúsága: de ók úgy hal- gatnak minket, mint a’ Lóth’ fiai, kikről beszéd vagyon a’ Szentírásban, halgatták az Ó attyokat, ki az Isten’ nevével közönséges gyúl- ladássaí fenyegette őket: Úgy látszik, hogy az játék ő nékik: Ügy tetszeti nékik , mintha tré-