Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

— ( 83 ) —

Jabctii szóllana. (A) Az Igazságos bosszonkodás- ban , melly bátorít minket , nem lehetne nekünk, a’te Prófétáid’példájára , kínszerítenünk végtére téged, Uram, hogy ismértesd meg vélek magadat, és mutasd ki rajtok a’ te igazságodat? De én Isenem , emlékezünk mi arra, hogy ha ók egyszer annak a’ megengesztelhe- tetlen igazságnak kezeibe esnek, semmi sem fogja ki venni őket onnan , hogy ha ők egyszer elkárhoznak, vagy ha ők egyszer kínszerí- tenek téged hogy kárhoztasd el őket, örökre elkárhoznak; és az ébreszti föl minden szánako- dásunkat; Tudjuk másképen , hogy azok drága lelkek, hogy azok a’ te véreddel megváltott lelkek , hogy azok a’ te dütsoségedre hívatott lelkek: örökre elfognak veszni azok te néked, ó én Istenem, és te örökre elfogsz veszni ő nékik ? Arról ti, kedves Halgatóim , nem gon- dolkodhattok elegendő képen; és ha mostan nem gondolkodtok, mikor fogtok gondolkodni arról ? Abban a szomorú szempillantásban-é , mellyben érzeni kezdenditek azoknak az emésztő lángoknak hevességét ? de mit fog használni akkor gondolkodnotok arról? és nem-é ellem- ben abban a’ gondolatban fogjátok föltalálni, nem többé a’ ti üdvözségteket, hanem a’ ti kínotokat? ó örökkévalóság! üdvözséges gondolat életben, de kétségbeejtő gondolat a’ pokolban. Ha nem akarjuk , Keresztények, hogy az a’ mi kétségbeesésünknek oka legyen, te-» gyünk abból a’ mi penitentziatartásunknak indító okát: a’ helyett, hogy egy üdéig való boldogságért örökös büntetéseknek ki tegyük magunkat, igyekezzünk üdéig való büntetések álF

(A) Gén. 19. 14«