Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 467. )

mekit; l\ik meg nem arra valók hogy hívassanak , beiktatni ókét azokba minekelötte olly állapotban legyenek hogy tudhassák azokat, és mikor'az a’ tudomás megjött végtére nékik, erőltetni ókét, kárhozásoknak veszedelmével, hogy maradjanak meg azokban , annyit tészen- é az , mint abban a’ gondolatban mívelódni , hogy azok az egyházi méltóságok lelki rendűek , és hogy tsak magát az Istent illeti azok felól rendeléseket tenni?

Még az semmi: mert ha az érdem, és a’ jó erkölts helyre hoznák neminémű képpen a’ hívásnak ’s malasztnak fogyatkozását , noha Szent Gergely Pápa szerént mindenkor illetlen volt a’ világ’ bötsúletit is azokon az utakon magára vonni, lehetne még mondani, hogy nem volnának azok egy átallyáb#n megíértóztetettek. I>r mikor látjuk, érdem kirekesztve , a’ mint igen gyakran történik , a’ tsempeségnek , for- télynek , közbenjárásnak, ’s kedvezésnek minden mesterséges eszközit mozogni ; mikor a’ hitel, és a’ barátság béegyeledik oda, és jobb része vagyon ottan; mikor valaki álnoksággal ’s tsalárdsággal él arra, mikor hozzá teszi az alkalmatlankodást, és a’ két Tanítványok’ An- nyának példájára, minden féle személyt, könyörgő , szövetkező , ajánló , imádó , oltalom alatt lévő személyt játszik, mikor nem is titkolja , hogy illy módokkal ,él, hanem inkább nyilván kimagyarázza magát az ó kívánsági felól, mikor politziának tartja annak végére menni , és minekutána se* engedőséget se’ ortzát- lankodást nem kéméllette , még dütsekedik a’ szerentséltetésben , mint magának mindenre alkalmatos voltában; megfogom-é mondani? mikor a’ böísűletekre a’ bötstelenségnek ajtaján megyen b© , és hogy azoknak útját megnyissa

m