Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

(466 )tik a’ hívásnak raalasztja arra , hogy alázatos egy eletet vegyen föl valaki a* Klastrombán ; azt megengedik; de hogy fölemelje magát az első poltzokra, hogy a törvény székekre fölüljön, hogy a’ község’ dolgait fölválalja , hogy olly hivatalokat viseljen, meilyekben egész egy "Varasnak , egész egy Tartománynak , egész egy Országnak ügyei kezei között vágynak , hogy olly helyeket foglaljon el, mellyek , ha lehetséges volna, Angyalok’ szentségét kívánnának , elegendő arra egy embernek a’ nagyra vágyódása, s kívánatossága , önnön maga dolga hogy maga sorsának szerzője legyen , és nem köll néki egyéb , hanem hogy tulajdon maga bizonyságára , vagy inkább maga bizottságára appelláljon. Akár hogyan mondja az Isten’ Fia a’ mi Evangyéliomvnkban, hogy azok a' helyek tsak azokért vágynak , a' kiknek az ö Aítya rendelte azokat; az a’ rendelése a’ mennyei Atyának isméretlen titok a’ nagyra vágyódónak. Haszontalanul mutatja meg néki Aranyszájú Szent János, hogy azoknak az hivataloknak szükséges szövetségek vagyon a’ Jel- kiismérettel, és következendőül hogy azoknak, ha merek e’képpen beszélleni, a’ malaszt’ uraságából köll lenniek : az a’ malaszt’ urasága , melly alkalmatlankodik néki, és meghatározná az ő szándékút, tsudásnak látszik néki. Haszontalanul mondja néki Szent Bernárd, hogy mennél nagyobban fölemeltetettek ’s külömbözte- tettek azok a' bötsűletek, annál inkább kívánnak hívást, melly megszenteli azokat ; megszokván tsak testi okosságnak látomási szerént eljárni abban , az a’ megszokás mindenre érzéketlenné teszi őtet. Mi az egyházi méltóságot is illeti, minérnű tekintet vagyon mostanában az isteni hívásra ? kínszeritern azokra a’ gyér#