Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

—.( 463 )

mellyre való nézve tartozik az okosságos és értelmes teremtés nem egyébként élni az ő szabadságával ’s jussaival , hanem az Istentől az ö Urától s Fejedelmétől függve , mivel nints semmi , a’ mi olly szorosan öszve kötve légyen az üdvözséggel , mint az, a’ mit mi hivatalnak nevezünk.

Valóban , Kedves Halgatóim , tsak nem aa egész élévé elrendelésünk, e' tzikkely fölött forog , akarom mondani, az állapotoknak, mel- lyeket föl veszünk, választása fölött. Onnan függ tsak nem egyedül a’ mi örökké valóságunknak boldogsága vagy boldogtalansága, és az annak az oka : mert az élévé elrendelés , mondják a’ Theologusok , semmi nem esyéb, hanem az Isten’ részérói, hanem bizonyos Öszve lántzolása a’ malasztoknak, mellyek mi né- künk készíttettek, mi részünkről pedig tseleke- deteknek szere, mellyre támaszkodik a’ végvető Ítélet, mellyel az Isten mi felölünk tészen; a’ maiasztok pedig, mellyeket mi veszünk, többnyire a’ mi állapotunkra rendeltetett maiasztok, és majd nem minden bűnök , mellyeket mi elkövetünk , jönnek a’ kísértetektől, ’s veszedelmektől , mellyeknek kitészen minket a’ mi állapotunk. Hány kárhozottak a’ pokolban úgy éltek volna mint a’ Szentek, ha követték volna az Isten’ szavát, fölvévén az állapotot , mellyre hívta őket az Isten ? és hány Szentek a’ mennyben istentelenek ’s szabad hítűek lettek volna a’ földön, ha olly sorsot választottak volna, mellyre nem hívta őket az Isten?

Ezt az okoskodást köll minden Kereszténynek tennie, vévén a’ dolgokat ez ő első eredetekben, melly az imádandó Gondviselés: noha pedig az az eredet közönséges, és egyenlőképpen illet mindent, a’ mi az életben végeit