Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( 46a ) r

be nekünk , és avval hízelkedik , hogy másokat magunk alatt lenni látunk , vessük ellent néki azt az evangyéliomi böltsességnek nagy mondását, hogyannak, a’ ki első, szolgának köll lennie: És a hl közöttetek első akar lenni, légyen szolgátok, második igazság. Mikor az édesget minket az élet’ alkalmatosságinak \s köllemetességjnek reménysége által , mellyek a’ fényes méltóságokkal ’s hivatalokkal eggyütt járni látszatnak , szégyenítsük meg azt a’ fáradtságos kötelességeknek , sót azoktól a’ hivataloktól 's méltóságoktól elválhatatlan kereszteknek is emlékezete által , és kérdezzük meg magunk magunkat, megihatom-é én azt a’ poharat ? JWeglhatjátok-é a pohárt ? harmadik és utolsó igazság. Az az egész tárgya a’ ti íigyelmetes* ségteknek.

ELSŐ RÉSZ,

Ámbár minő szabadságot adott légyen aá Isten az embernek, hagyván ótet, a’ mint a’ Szent írás beszéli , az ó tanátsának kezei között, az Isteni tiszteletnek minden állítása fölött fundáltatott közönséges tartomás az, hogy nints az életben az az állapot, mellybe szabad legyen a’ keresztény embernek bé menni az Isten' hívása nélkül; nints az a' sors , mellynek első 's fő regulája ne legyen az, hogy az Istentől hívasson arra; nints az a’ tisztség ’s hivatal, melly veszedelmessé ne légyen , mikor azt föl veszi az ember, a’ nélkül, hogy értekezett volna iránta az Istentől. Abban áll , úgy mond Aranyszájú Szent János a’ Fejedelemségnek jussa, mellyet az Isten hátra tartott magának az okos- ságos és értelmes teremtés fölött; én pedig azt mondom , hogy abban áll a’ boldog kötelesség,