Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b

( *59 ) talanúl tusakodunk, és mellyehet el nem föjfc* hatjuk ? honnan jön , hogy a’ haszonnak vagy* természeti indulatnak mellyek azt formálják , sűrű felhóin által mindenkor kisudamlanak a* világosságnak bizonyos sugári, mellyek , aka- ratunk ellen is, megláttatják velünk azt, a’ mit mi akarnánk nem tudni ? egy szóval, hon­nan jön, hogy a’ vak és megvesztegetett lelki- ismeret soha sem győzi meg olly képpen az ép lelkiisméretet, hogy ez , noha erőtlen szavú le­gyen, ne kiáltson még a’ gonosz ellen, mel* lyet mi teszünk, és hogy legalább gyötrelme* kételkedések által ’s alkalmatlan ösztönök ál­tal ne gátolja meg erővételét a’ |évelygésnek , melly mívelődtet minket? Miért vagyon az mind, Keresztények? azért, hogy mi igen éré­sük hogy vagyon Isten’ ítélete, a’ hol a’ mi lel­kiismeretűnk’ setétségének elköll széllednie, és k tévelygésinknek megszégyeníttetniek. Ugyan azért, úgymond Szent Gergely Pápa (szép és helyes sajdítás) ugyan azért va­gyon az , hogy mennél közelebb vagyon az Is­ten’ Ítélete, annál nagyobban ingadozóvá’s félékenyebbé lészen a’ hamis lelkiismeret az ő tévelygésében: életnek folytában fönn tarthat­ja magát az néminemű képpen, és mennél hamisabb , annál bátrabbnak ’s békeégeseb- nek lenni látszik; de közelgetvén a* halál min­den ó bátorsága meghazudtolja magát, az igaz­ság újra hatalmat vészen azon, és akkor kezd az lolébredni, magát visgálrti, önnön magában liem bízni, kínlódni. A’ képpen, p. o. med­dig te még friss egésségbeu vagy , tsendesen élsz más javával, és kéteskedés nélkül megtar­tod azt magadnak; vágynak néked arra okaid, mellyektől meg vagy győzve, vagy mellyektól hiszed magadat meggyőzve lenni; kértél te ta* s R ß »

Next

/
Oldalképek
Tartalom