Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 2. könyv (Pest, 1814) - 10.047b
( 260 ) nátsot tudós, vagy állított tudós emberektől, és ő reájok támaszkodsz; az igazságtalanság ellent nem állván bízol a' te jó lelkűségedben, békességben maradsz: e'képpen, mondom, bízza el magát az ember, midőn azomban nem egyébről gondolkodik , hanem hogy az életnek köllemetességit ízlelje , meddig a’ halálnak fú- lánkja nem erezteti magát ; mert addig terjed ki némellykor a’ hamis lelkiísméretnek ország- lása* De jöjjön reá egy veszedelmes betegség, és szorongattasson a’ halálnak fájdalmitól, akkor az a' lelkiisméret egyszerre megháborodik, akkor az legkegyetlenebb bizonytalanságokba s kétségeskedésekbe esik: akkor azok az okok, mellyekre támoszkodík vala, nem látszatnak többé olly meggyőzöknek lenni, a’ tanátsok, mellyeket követett , gyanúságosokká lesznek , az a' jó lelkúség, mellyel hízelkedett magának gyalázatosnak látszik lenni, nem találja azt a’ birtokot olly törvényesnek ’s helyesnek lenni, és más adiákat vészen föl a’ vissza térítésnek kemény és elmúlaszthatatlan kötelessége iránt: miért? azért, bogy az Isten’ Ítélete, mely nin- tsen messze, meg változtatja a’ dolgoknak folyását, és olly nyilván valóságba teszi azokat, mellyben soha sem voltának, fía az igaz, és az Isten’ törvényével meg egygyezó lelkiisméret volna az Isten’ Ítéletének látására is meg- gyámolíttaná azokat, vagy ha nem volna Ítélet, noha hamis és tévelygéses , tsendes volna az haldakolván is. De a’ mi azon az utolsó órán rettenti azt, az annak a’ rettenetes ítéletnek , mellynek a’ halált koll követni, igazságával ellenkező ő hamissága. A mi azt rettenti az a jelenlétele egy legföljebb való Bírónak, kitől egyedül függ vagy minden mi boldogságunk vagy minden boldogtalanságunk, kinek