Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 1. könyv (Pest, 1814) - 10.047a
( «3 ) — nem védelmezhette magát, melly azon tsudák- nak nyilván-valósága által a’ pogányságnak minden tévelygési fölött diadalmaskodott, és melly az ó próbáéiban, az ó állításiban, az ó regulájában , erköltsi tanításában, ’s titkaiban, az istenségnek minden jeleit viselte; hogy olly egy isteni tiszteletnek nem lett volna miből eleget tennie nékünk ; az, mondom, igen tsudálatos lészen. De a* nélkül, hogy az Isten hasonló visgálásba botsátkoznék mi velünk, nem fog kölleni néki egyébb , hanem hogy kérdezzen bennünket, ha valóban meggondolva fogunk- e elállani első magunk5 alá vetésétől a’ hitnek? ha arra, hogy olly veszedelmes és vakmerő lépést tegyünk mint az , tanátskoztunk-e jól az iránt, megvisgáltuk-e jól azt, iparkodtunk-e jól kitanulni azt ? és tegyük hogy iparkodtunk azon, hogy megvisgáltuk azt, hogy tanátskoz- tunk az iránt, hogy alázatossággal tettük-é meg azt, ha engedőséggel tettük-é meg azt, ha élévé tett ítélet nélkül tettük-e meg azt, ha az igazságnak lefödözésére való igaz kívánságból tettük-e meg azt, kivált ha azzal az életnek tisztaságával tettük-e meg azt, mellynek készületül köl- Jött szolgálnia a’ malasztnak világosságira; mert illy nagy értékű dologban nem köllött semmit elhagyni, se’ elhenyélni. Mind ezekben pedig fog találni az Isten mivel szégyenítsen meg, s miről kárhoztasson bennünket; mert meg fogja ő mutatni nékünk, de nyilván, hogy hitetlenségünk’ minden rendetlenségének nem leendett volna más eredete, hanem vétkes egy tudatlanság, mellyben mi élendettünk volna, soha nem tévén reá magunkat isteni tiszteletünknek szoros tanulására: és bizonnyára, közönségesen senki sem tudatlanabb az isteni tiszteletnek dolgában, mint
