Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

lan, és szeplő nélkül valóra“ (a) a’ kinek nem lévén szüksége a’ maga vétkeiéit áldozatot tenni, minthogy vétek nélkül fogadtatott, a’ maga érdemeit a’ bűnösöknek számára tartotta, és olly közben járó főpapra , a’ ki szánakodliasson erőtlenségünkön, a’ ki meg kísértetett mindenekben liasonlóképen, mint mi, a’ bűnön kivül, a’ ki hasonló volt az Atyafiakhoz , hogy irgalmas lenne, és hív főpap az Isten nél“ (b) a’ ki mind az által megtaníthatna minket, melly sokban kerülhet az engedelmesség, a’ kit az emberi nyomorúságoknak és ínségeknek érzése, mellyeket maga magán olly hőven tapasztalt, olly könyörülövé, és irgalmassá tette a’ szegény emberiség eránt. „Mert abban a’ miben ő szenvedett, es meg kísértetett, azokat is segétheti, a’ kik meg kísértetnek.“ (c) „A.’ Jésus Kristus tehat Istennek fia lévén, közben járónk, és fő papunk, ki az egeknek magasságába ment, hogy jelen légyen most az Isten országa előtt mi érettünk (d), a’ kinek örök papsága vagyon, ’s azokáét idvezítheli is örökké, a’ kik ö általa az istenhez járulnak (e), mindenkor élvén, hogy érettünk esedezzék.“ (e) — Járuljunk azért bizodalommal a’ kegyelemnek Királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk alkalmatos segétségre.

{)4

a) Sz. Pál. Zsíd. 7. 26. 27. (b) idid. 4. 18. 2, 13. (c) Zsid. 2. 11. (d) ibid, 9. 24. (e) 7, 24,. 25. —. 4, 16,