Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

kedvén azon, hogy a’ ki senkinek könyörgését meg nem vetette , titeket is meg halgatott volna. Menjetek hozzá most is ugyan azon bizodalommal és tapasztalni fogjátok, hogy Jésus Kristus mindég vál- tozhatatlanúl meg tartotta belső könyörületességét. Mert Kristus Jésus , Sz. Pál Apostol mondása szelént, tegnap és ma, ugyan azon mind örökké, tsak a’ mi hitünk változott meg“ a) minthogy ö reá nézve, ö soha meg nem változtatja se gondolkodását, se jó indulatját.

9. A’ Kananéan pogány nemzetbéli idegen országi aszszony, a’ kiel jőve Kristus Jésushoz, kiáltva könyörögvén hozzája, hogy az Ördögtől gonoszul gyötrött Leányát szabadítaná meg, egyedül maga vala mind annyi számtalanok közül, kik Jésust segétségül hitták , a* kit ö magától el űzni látszatott, és pedig kemény, és tsak nem kétségbe ejthető dorgálással, és még is valójában ugyan ezen személy az , a’ kivel leg nagyobb jósággal bánt. Mert a’ keménységnek színe alatt és a’ segítsége halasztásával tsak nevelni akarta benne az ö nagy hitét, és alázatosságát, mellyet benne gerjesztett, hogy mi az ö álhatatosságán tsudálkozzunk. Mert szükséges volt, hogy meg tanítson bennünket példa által , hogy midőn nem látszatik meg halgatni könyörgésünket, vagy hoszszas halasztással próbálja tűrésünket, azzal foganatosán inteni akar, hogy meg ne szűnjünk imádkozni, és benne reményleni, még akkor is, midőn mindenek ellenünk lenni látszatnak: minthogy ezen próba által tsak öregbíteni akarja hitünket, alázatosságunkat, és reménységünket, és minket annál méltóbbakká akar tenni mind isteni kegyelmére , mind pedig jótéteményeire.

10. ,,1 Ily közbenjáróra volt tehát, a’ miilyen az Űr Jésus Kristus, szükségünk, tudni illik szent, ártatc,3

a) Zsid. i. 3$,