Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
no azt soha meg nem foghatjuk , melly nagy légyen a’ mi méltatlanságunk, melly felyülmulja mind azt, a’ mit mi a’ felöl gondolhatunk , és meg foghatunk. Midőn ennyire magunkba szálhatunk , akkor lehet okunk reményleni az isteni irgalmasságban leendő részesülésünket, minthogy ezen meg vallása, és ezen eleven érzése a’ mi méltatlanságunknak, magában már következése, és jele egy nagy isteni ma- lasztnak, és azon leg boldogabb lelki állapotnak, melly által napról papra az isteni kegyelemben bővebben részesülhetünk. 3. Ezen méltatlanságunk annak fő oka, hogy szükségünk volt közbenjáróra, és pedig ollyanra, a' kinek szentsége és méltósága véghetetlen, minthogy a’minden emberben különösen kiben kiben lévő méltatlanság is vég nélkül való. Ncmtsupán gyarlóságunk volt annak oka, hogy meg fosztattunk az Istenhez szabadon járulhatni való justól, hanem az, hogy mi nem tsak gyarlók , de bűnösök , az Istennek ellenségei, a’ haragnak fiai is lévén, mint ollyanok , örökre méltatlanok vagyunk az Istenhez való közelítésre, és az egy más közt való viszanozásra.— Az Ördögökre szállott átok örökké tartandó , és viszsza nem vehető. Ok el vannak az Istentől Örökre választva, minden hozzá valahára közelíthetni való reménység nélkül. — Az emberekre ki mondatott átok is szinte ügy változhatatlan lehetett volna, ők is meg érdemelvén hasonlóképpen , hogy meg fosztassanak az Istenhez valaha viszsza térhetni való reménységtől ; de az Isten, a’ ki nem ködömben Isten a’ bűnök meg botsátásában , mint azoknak meg büntetésében , minekutánna elegendőképpen meg mutatta volna, melly meg foghatatlan az ö igazságának engesztelhetetlen keménysége , mellyrel a’ kevély pártütö Angyalokat meg büntette; egyszersmind azt is nyilván ki akarta jelenteni, hogyr irgalmassága is szinte ügy meg foghatatlan , mellyböl a’ bűnnek motskával meg fertöztetett embereknek meg kegyelmezett. O mind