Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025
azon lelkeket, kik alkotásokra nézve olly nemes teremtései a’ felségnek, meghagyta a’ magokra vont átokban, és azokat el kárhoztatta az örökké tartandó tinókra, és ki választotta az embereket, a’ kik sokkal alább való teremtések az ’ Angyaloknál , hogy azokon jelesen kimutassa irgalmasságának ki merithetetlen bőségét. 4. Eképpen minthogy az emberek érdemetlenek voltak arra , hogy az Istenhez meg engesztelő« véget magoktól tsak leg kevesebbet is közelíthessenek; tehát az Isten maga szállott le hozzájok’, annyira botsájtkozván, hogy emberré lenne, oda adván nékiek tulajdon liát, a’ ki igaz Isten mint ö , és vele egy Isten állatban és természetben —• hogy békéltető közbenjáró legyen , és őket reájok való nézve egy véghetetlen ditsöséges, és idvességes módra meg szabadítsa ; minthogy iiem akarta őket meg váltani bűneiknek tsupán tsak ingyen való meg botsájtásával , hanem az elégtételnek útján , és pedig egy tökélletes, és minden mértéket felül ütő elégtétel által, tellyeséggel meg kívánván, hogy véghetetlen felségének megbántása méltóképpen töröltessen el az ölet meg sértő emberi természet által. Azért az emberi nemzetből akara születtetni egy embert, a’ ki már magában szent légyen, és a’ kinek szentsége nem eszközöltetik, mint a’ többi szenteké, az isteni malasztnalt munkálódása, sem tsupán a’ minden malasztnak egyedül való telyes léte , hanem ugyan azon szentség által, melly által maga az Isten szent , az Istenségnek telyessége által, melly az ö igaz valóságát, és tei’mészetét teszi. — O ezen meg testesült Isten Emberrel az egész világ minden bűneinek terhét magára vá- laltatta , a’ ki is azokat azon véghetetlen jóságából, mellyel azokat fel válalni méltóztatott, magáénak lenni tekéntette. — O ezen szent fiát közönséges engesztelő áldozatul az egész bűnös emberi nemzet helyett a’ halál’ fiává tette, ötét a’ leg tsúfosabb és 7»
