Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

gesnek lenni meg egyszer emléteni, hogy mi ezen Értekezésben nem akarunk szóllani azon vétkes reménységről , mellyel sok keresztények meg maradván ae ő rendetlen életekben, és igazán meg nem térvén, még is bíznak idvezültetésekben. Ez nem egyéb az ördögtől származott szemfény vesztésnél, és vak el bizakodásnál, ez tehát nem valódi keresztény Ré- ménység. Mert a’ mint Sz. János Apostol mondja: „miden a’ kinek reménysége vagyon az Űr Jesus Kristusban, meg szenteli magát, a’ mint ö is szent.” a) 14. Mind ezekre senki se tegye azt az ellenvetést, hogy arra különös, és nagy lelki hajlandóság és lélekbéli állapot kívántatik, hogy az ember magára értse mind azon isteni ígéreteket, a’ mellyek a’ Választottaknak tétettek, és hogy reménylhesse, hogy azok közül való.—Éppen nem kívántatik ahoa mindjárt azon jó és tökélletes lelki állapot, a’ melly meg előzi, és tökélletességre hozza azon reménységet , hogy t. i. részünk van nekünk is a’ választattak számára tett Ígéretekben , hanem tsak az a’ reménység szükséges, a’ melly által azon jó indulat, és lelki állapot lassanként megszereztethetik, az első leg tökélletlenebb állapottól fogva a’ leg tökellete- sebbig. — Eleintén tehát tsak reményleni kell, hogy azok közül valók vagyunk , a’ kiknek az Isten Mennyeknek Országát ígérte, el hitetvén magunkal, „hogy nem rendelt minket az Isten haragra, hanem az idvességnek elvételére a' mi Urunk Jesus Kristus által.” b) Ézen Reménység által az után bizonyára a’ szükséges lelki állapotba helyheztetjük magunkal, az áltál jobban és jobban meg erősödünk, és a' mennyire elevenebb lesz ezen Reménység, annál inkább öregbedni fog azon minden jóra kész lelki állapot is. — Ezen reménység nélkül, hogy t. i. nekünk is részünk van mind azon javakban , mellyeket az Isten Választottal számára tart, soha a’lélek nem

879

a) János. I. 3. 3. b) Thess. I. 5. 9,