Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

di thassa . nem élvén sikeretlenül azon lélek , és testbéli erőtlenséggel, és bádjattsággal, a’ mellyben az ember ezen idő pontban vagyon helyheztetve, annak a’ tzélnak el érésére , hogy az elmét setét homályba borítván , szomorít képzeletekkel nyughatat- lanitó háborgásba hozhassa. — O eleven színekkel festi le a’ léleknek, melly szörnyű dolog légyen az Istennek kezére kerülni, és tsak egy kis rövid időre is köteleztettni a’ rettenetes Mennyei Bírónak ítélő széke előtt meg jelenni, a’ ki meg ítéli az élőket, és holtakat. — O szeme eleibe terjeszti a’ haldoklónak az örökké égő pokolnak irtóztató képét — az isteni maiasztal való viszsza élést — friss emlékezetbe hozza néki azon bűnöknek özönét, mel- lyekért sok más millió el - kárhoztattak előtt, már régen meg érdemiette volna, hogy a’ gehena fenekére vettessék, a’ hol örökké a’ pokolbéli kínokkal büntethessen.

2. Könnyen lehet képzelni, melly rettentő , és veszedelmes légyen az illyen késértet az életnek utolsó pertzenésében azokra nézve , a’ kik úgy is egész életekben hajlandók voltak a’ szerfelett való félelemre , és bizodalmatlanságra. És hogy ne is félhetnének ettől a’ késértettöl az illyes emberek? holott tapasztalhatni, hogy gyakran azok is, a' kik egész éltekben mentek voltak az efféle késértettöl, a halálnak közelgetésekor attól gyakran a’ leg nagyobb rettegésbe ejtetnek, ámbár ugyan mind azon pillantatig berniek nagy lélekbéli erősséget, bizodalmát, és Istenhez való szeretetet lehetett tapasztalni.

3. A' kiknek illyen halálokból azután a’ rósz keresztények az ördögi mesterkedés által botrán- kozó példát vévén, közönségesen a’ jó erköltsöket, és istenes életet még jobban meg szokták vetni, el hitetvén az Ördög velek , hogy a’ szerentsés halálra, éppen nem olly hasznos, a’mint taníttatik, a’ jónak hiv, és állandó gyakorlásában töltött élet,

ß3