Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

920

m3«««

látja lenni a’ bűnöknek undotyságában az Isten színe elölt, sokkal gazdagabbá! van fel ékesítve a’ mély alázatosságnak palástjával.

7. „Éképpen esik az Igaz az Istennek kezére”, ágy mond Sz. Bernard: „és különös tsuda által törté- nik, hogy maga a vétek, a’mellybe esik , nagy eszköze lesz az ö nagyobb meg igazulásának, minthogy tudjuk Sz. Pálnak igéiből, „hogy mindenek az Istenfélőknél jót eszközlenek.’’ — „Magok a’mi vétkeink nem segétik e’ elő a’ mi javunkat, midőn minket alázatosabbakká és vigyázóbbakká tesznek ? és az Isten keze nem tartja és nem emeli e’ fel azokat, a’ kik le esnek, midőn az alázatosságra támaszkodnak? Üzettetem, úgy mond a’ Profétá : és fel for- dittatom , hogy el esném, hanem az, a’ ki engem le dütött, semmit se nyert, mert az Úr meg tartott engemet.” Ki ne tsudálná az Istennek ezen jóságát, a’ ki velünk illy kegyesen bánik, és úgy szólván , a’ maga kárával orvosol, az az : az általunk való meg- sértetése által ? Ki ne hagyná leg nagyobb örömmel magát egész bizodalommal általa vezéreltetni? holott még a’ vétkeink által is, mellyekkel ötét meg bántjuk, minket magához von, hogy annál inkább meg erősítse lelkünket, és meg világosítsa elménket, tévelygéseinek, és vakságának sajnos tapasztalása által?

8. Az alázatosság az a’ fő haszon, a’ mellybe az Isten az Igazakat gyárloságok, és közönséges hi- bájolv által részesíti, azonban ez még nem az egyetlen egy haszon: az Isten azokból még többeket, is származtat reájok , azok által meg tartja , fel buz- ditja, és meg erősíti bennek az imádságra való jó indúlatot. Az imádságnak kellene lenni egész vigasztalásunknak, és gyönyörűségünknek, és meg is, melly lomhaságot, melly lankadtságot tapasztalnak ezen- szent gyakorlásban a’ leg nagyobb Igazak is ? többnyire tsak a’ mi gyakorta való eleséseink, és veszedelmeink által kötelez minket az Isten a’ jóra való