Vauge, Gilles: Értekezés a keresztény reménységről a lélek-tsüggedtsége, bizodalmatlansága, és felesleges félelme ellen (Béts, 1820) - 10.025

20

2. Igaz ugyan, hogy félelemmel, és rettegéssel kelletik munkalódnunk Idvességünk meg nyerésén , és hogy egész életünkben siránkozva köte- leztetünk bánni, és szánni el követett bűneinket, igyekezvén magunktól el távoztatni még a’ botsá- nandó vétkeket is , hogy félnünk kell mindég gyarló Ságunktól, és rettegnünk az Istennek itéletjétöl, a’ Szentség - töréstől, és az isteni malaszfal való viszsza éléstől, szorgalmatosán megőrizvén magunkat a’ gonosznak még árnyékától is. — Igaz az is, hogy igen kevesek a’ választattak, és hogy senki se tudhatja, ha szeretetve méltó e’Áagy gyülöltetésre ? Ezek ugyan mind fő, és megtzáfolhatatlan igazságok, azonban, a’ Sátán, a’ ki a’ meg világított el- mejü Angyalnak képét veszi fel, mind ezen igazságokkal az istenes embereknek tsak el tsabításokra él. — 0 ezeket azon más igazságok nélkül mutatja , mellyek ezeknek fenyegető keménységeket mérséklik , és ekképpen azokat minden mérséklés nélkül adván elő , az istenfélő embereket bizodalmat- lansággal, rettegéssel, és szivbéli haborodással lepi meg, azokban a’jó keresztényi életnek minden kötelességeit ízetlenné , keservessé , és tűrhetetlenné tévén, és utoljára velek azoknak telyesitését vagy egészen , vágy egy részében abban hagyatván.

3. Az Ördög mindön arra a’ Vakmerőségre vetemedett, hogy Kristus Jésust meg késérteni mé- részlené, arra a’ tzélra nem vélt lenni jobb, és tsábitóbb módot; mint ha magának a’Sz írásnak szavaival élne, azoknak hamis értelmet adván. — És ez a’ leg közönségesebb, és leg mesterségesebb álnoksága az Ördögnek, a’ mellyel az istenfélőket kivánta megfogni, tudni illik: azoknak el tsábitá- sokra a’ leg szentebb igazságokat fordítja , mellyek- kel mindazáltal szabad akaratja szerént gonoszul viszsza el. — És ezek a’ késértései a’ déli Sátánnak, a’ mellyekröl Sz. Bernárd szóll, midőn a’ 90* Zsoltárnak hatodik Versét magyarázza, melly ké-