Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429
10 bendi voluntatem.) 4) Ha ki csudálkoznék rajta, hogy honnan vette sz. István azon sok javakat, niellyckkel az egyházat megajándékozta, hahogy ezek nem közjavak, hanem tulajdonai lettek volna: számára megjegyezzük, (mellőzve a’ középkori dynasták’, nem csupán fejedelmi, de magánbirtokaiknak is tömérdeksé- gét,) miszerint az egyházi javak’ legnagyobb része későbbi szerzemény, ’s magán katholicus egyházi és világi hívek’ adományából áll, mint ezt alább látand- juk; ’s hogy Magyarország a’ harczosok között fölosztatván, abból a’ fejedelemnek és családjának kétségkívül a* legnagyobb rész jutott. Katona megmutatta, hogy Magyarországnak jó nagy részét sz. István mint tulajdonát bírta. °) Hozzá lehet venni, hogy a’legyőzőit perduellisek’ javai szinte rá, mint fölségre szálltak, ’s az azokkali rendelkezés öt illette. Miért is királyaink az ez utón rájok maradt javakból, minden századokban, egész korunkig tettek, és pedig leginkább világi családok’számára, adományozásokat: mel- lyek’ törvényessége olly kétségbevonhallannak ismertetett, hogy e’ tekintetből azok ellen soha legkisebb szó sem emeltetnék. Nem csak nem lehet tehát megmutatni azt, hogy azon egyházi javak, mellyeket elődeink sz. királyainktól nyertek, valaha álladalmi javak lettek volna, de sőt inkább az itt egyedül nyomatékkai bírható adatokból, a’ legnagyobb történeti hihetőséggel, épen az ellenkezőt lehet és kell csak következtetni. Már pedig milly lelkismerettel, milly orczá- val mernék én magamnak Isten és emberek előtt tulajdonjogot formálni felebarátom’ ollyatén jószágához, mellynek hozzám-tartozását nem csak semmi, de épen semmi okkal sem volnék képes támogatni, hanem fe4) In Vita Stephani. Int. Script, rer. hung. p. 428. 5) Hist. Crit. Tom. I. p. 118. et Prag. P. I. p. 181.
