Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429
£Ö vaiból: ,in quibas bonae literae et vera religio repu- lulet: praedicatoresque boni per regnum dispergantur.4 Hozzájárult ezekhez még a’ honvédelem’, az egyháziaknak a‘ nemesi renddel közös kötelessége is. Hogy pedig az egyháziak nemcsak e’ kötelességeket teljesítették, hanem ezeknél még tetemesebben is többel tettek; mutogatni nem szükséges; bizonyítják ezt a’ fölállított és mindennel ellátott annyi ezer meg ezer templomok, felső és alsó iskolák, papnevelő-házak, és mindennemű jótékony intézetek; bizonyítják a1 tudományos müvek’ kiállítására, válogatott könyvtárak’ létesítésére fordított tetemes összegek. Ha valljon az álladalom, elfoglalva ezen jószágokat, inkább fogja-e teljesitni az alapítók’ szándékát: nagyon kétlem- A' történetek legalább erre példát nem mutatnak. A’ status rálevén kezét a’ papi javakra, azok részint elpa- zaroltattak, részint pedig a’ publica administratio’ után keveset, vagy épen semmit sem jövedelmeztek. Ez tény. ’S igy azon egész adó’ sulyja, melly ezen javakból, a’köznek legkisebb terheltetése nélkül, fedeztetett, a’ szegény népre háramlóit. Emlitetlenül nem hagyhatom azt sem, miszerint a’ magán-adományozók, papok és világiak, (sőt maguk a’ fejedelmek is,) többnyire olly föltételt kötöttek adományaikhoz, mellynek sem a’ status, sem bármellyik más vallásu felekezet, hanem egyedül a’ kath. egyház felelhet meg. Radó palatinus vagyonának egy részét a’ pécsi egyháznak ajándékozta, hogy: „semper ibi post suam mortem memoria animae suae et uxoris suae Luciáé fiat44; azaz: érettök sz. mise mondassék. Ugyanezt jelentették az ezzel rokon formulák is: ,lelkünk’ nyugalmaért4, lelkünk’ üdvéért4, ,lelkünk’ orvosságáért4 ’slb. Már teljesítették—e az illető egyháziak az alapítók’ ezen szán- dokát, vagy nem ? Miután ez ügy a’ külső bíróság
