Danielik János: A katholicus egyházi javak- és alapítványokról tulajdonjogi tekintetben (Pest, 1848) - 02.429
21 elébe, természeténél fogva nem tartozliatik, az arróli számadás egyedül Isten, és a" lelkismeret' fóruma elébe való. Annyi mindeneseire tagadhatatlan,hogy ezen alapítványokat az egyháztól elvonni, ’s a’ status’ részére elfoglalni, nem tenne egyebet, mint holt apáink’ szentnek lenni kellő ajtatos intentioján, utolsó kívánságuk’ visszalökésével, durva erőszakot elkövetni. Nem is nyom ennek ellenében semmit annak fölhányása: hogy az illy czélrai adományokat az egyháziak egyszernél többször igen csekély szolgálatért kapták. Mert hiszen hány van a’nemesi családok közt, mellynek ősei szinte csekélységekért adományoztatok meg; hányán boldogulnak napjainkban is, a’ nélkül, hogy az eredmény a’ fáradozással legkisebb arányban is állna. Ez az ö szerencséjük: és ezt nekik a’ rossz- szivüség megirigyelheti ugyan; de a’ csekély szolgálat’ürügye alatt elvenni, nincs joga senkinek. Ilogy ne említsem, miszerint ama’ csekély szolgálat az egyházi alapítványoknál korán sem indokul, (melly áta- lában az egyház’ dísze és lelkek’ üdve volt,) hanem csak alkalmul szolgált, az, azokat Istennek fölajánlott ajtatos lelkeknek. Mint rendelkeznek az egyházi javak’ fölösleges jövedelmeiről az egyházi kánonok, — miután én e’ javakról tulajdonjogi tekintetben kívántam csak értekezni, ezzel pedig az egyháziaknak e’ javak’ iránti erkölcsi kötelességeik kapcsolatban nincsenek, és e’ kötelességek’ mikénti teljesítéséről az illető kezelők , mennyire a’ dolog kimutatható, egyedül az egyháznak, különben pedig magának az Istennek tartoznak csak felelőséggel, — e’ rendelkezések’ fölidézését mellőzhetőnek véltem. Mindezeket egybevéve, ha igaz, hogy Magyar- országban a’ kalh. egyház’ birtokképességgel bírt és bir jelenleg is; ha igaz, hogy nekijayakatajándékozni,
