Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
42 löl, mint P. A. szenlszéki jegyző ur. — De menli né- müleg sértő kifejezéseit eme kétkedő szótagocska „tán"* mellvet vádjai elibe függesztett, azt jelentvén általa: hogy nem valódi meggyőződésből, hanem mellékes nézetekből tette fanyar kikeléseit. Azonban úgy látszik, maga P. A. ur is észrevette és mint egy megsokallotla a káptalani testületekre vastagabb modorban rótt vádjait, és simogatni akarván azokat exceplivában keres menedéket: azt mondván: „a dicséretes kivételeket azonban nem tagadom.44 — No ezen bókért csak ugyan hálás köszönetét érdemel ön az összes káptalanok minden egyes tagjaitól. Lám lám! hát vannak mégis „dicséretes kivételek44! csak hogy ezeknek keveseknek kell lenni ön fölfogása, és szabad Ítélete szerint: mert az exceptiok mindég a nagyobb számból szoktak kifolyni; és miután a potiori fit denominatio, ön csak ugyan minden szépítő igyekezete mellett is, azon vádat hirdeti, és terjeszti, hogy a kanonokok „alpaptársaikat megvetik, lenézik, s gyakran méltatlanul is illetik."4 Ellenben én hoszasb tapasztalásom, s több káptalanok tagjaival személyes ismeretségem, és társalgásom, de sok mások magasztaló megismerése után is öntudatom igazságában nyilvánitni szent kötelességemnek érzem , hogy a káptalanok tagjai átalánosan véve nem csak le nem nézik, meg nem vetik, s méltatlanul nem illetik alpaptársaikat; sött őket mint testvéreiket szeretettel karolják, hivatalbeli buzgalmukat, és fáradozásaikat méltányolva magasztalják nyomasztó viszonyaikban érzékeny részt vesznek, és a szükség esetében rajtok a lehetőségig segil- ni törekszenek. — De itt én is P. A. ur exccplivájával élek, és azt mondom: a megrovandó „kivételeket azonban nem tagadom44 sölt nyíltan és szabadon kárhoztatom. Illy bevezetések után kezd P. A. ur közelitni kitűzött czélja felé, s miután bevallja: hogy a káptalanok azon „jogot mellyel birnak a presbyteri tanácstól vették át mellyel mint depositumot szentül örizniök kellett volna „ismét vádakat^ és gyanúkat halmoz ellenék
