Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
43 össze, és azt mondja : hogy a káptalanok „később részint hanyagság, részint a püspökök iránti hízelgés, részint az absolulismusnak egyházunkban illy módoni megörökítésére czélzó törekvések miatt azon jogot elvesztették“ Meg vallom, hogy ezek viszhangozlalására néma szerelnék lenni, tudván úgy is, hogy az elfogulatlanok illy nézetekben nem osztoznak. Ne hogy azonban hallgatással mellőzve, egyetértés bűnével vádol- tassam, bölcs Isidor atya eme mondása után: „non solum ille reus est, qui falsum de alio profert; sed et is, qui cito aurem criminibus praebet“ (L. 3. de summo Bono) fölszólalni kötelességemnek tartom. — Igen is a káptalanok az egyház kormányában befolyó jogaikat a presbyteri tanácstól, vették át, mint presbyteri tanácsot képező tagok; illy minőségben működnek, és mint „rájok bízott depositum“ fölött örködnek is. — Mik is a káptalani tagok hivatási állásuk legfőbb tekintetében , hanem a püspökök tanácsosai az egyház korm ányzatá- ban? mint a trienti közönséges szent zsinat ki fejezte: (sess : 24-a de reform) Illyeneknek ismerik őket a püspökök is , kik püspöki székökben innepélyes beiglatásuk alkalmával nyilvánosan tanácsosaiknak nevezik, üdvöz- lik, és az egyház javárai közremunkálkodásra atyai szózattal fölhívják. Illyeneknek tartják magukat a káptalanok tagjai is és az egyház kormányzásábai befolyásukat igazságban igénylik; és ezt a lelkes püspökök nem csak helyeslik, de foganatba is veszik, gyakorolják is. Avagy nincs e közös szokásban: hogy a nyomosabb egyházi tárgyak püspöki elnöklet alatt a káptalani tanács befolyásával yitatlalnak, és intézteinek el? Nincsen e gyakorlatban, hogy az egyház közjavát érdeklő tárgyak a közös tanácsban határoztassanak el ? Nincsen e folyamatban, hogy az egyházi fenyítékek ki- lünöbb esetekben a püspöki senatusban hozassanak, s hirdelessenek ki* — Vagy talán azt kívánja P. A. ur, hogy minden csekélységek, s mindennapias dolgok, még a legulólsó levelezések is a püspöki tanács befő-
