Vezerle Gáspár: Válasz n. t. Prámer Alajos kassai szent széki aljegyző úrnak, a káptalanok eltörölését indítványozó röpiratára (Eger, 1849) - 02.428
41 gyal“ vádolja. Uralkodási vágy! bélyegző jellem. De llát mi uralmai gyakorolhat egy káptalani lag „alpaptár- sai fölött? hiszen a káptalani tagok se nem elöljárói, se nem egyedüli közvetlen hirái alpaptársainak; és midőn ok a püspökök tanácsosai, akkor alpaplársaiknak mint testvéreiknek védői is az igazság korlátái közt. És ha talán fölmerülhet is egy két esel, melly ellenkezőt la- núsilhatna, ne mázolja azt ön kérem az egész káptalani testületekre, mellyeknek egyes tagjai nagyobb részben az alpapság iránt igaz testvéri szeretetet tüntettek ki mindég, s tüntetnek ki mai nap is legalább magyar honban, a magyar Clerusnak többször nyilvánított hálás érzelme szerint. Ne mázolja rajok elkeseredetten , hogy ok „a nyomorral küzdő, és a terhet hordó alpapságot, saját társaikat megvetik, lenézik, gyakran méltatlanul is illetik“ — mert higyje el ön nem esik semmi keservesebben az érzékeny szívnek mint az igazságtalan vád, és alaptalan becsmérelés. És az illyenekre illik szent Jéromos atyának eme mondása: „vilium salis hominum est, et suam laudem querenlium, alios viles facere; quia alterius vituperatione se laudari putant, el qui suo merito placere non possunt, placere volunt in comparatione malorum,, (Epist. ad Nepot.) Kár volt azonban P. A. urnák itt magát kissé bővebben ki nem fejezni. Kár volt határozottan ki nem mondani, miben és mennyiben „vetik meg, és nézik le a Kanonokok, a nyomorral küzdő, és a terhet hordó alpapságot?“ Mert kétségtelen adatok nélkül egy tiszteletben álló testület tagjait. saját társaik embertelen megvetésével s lenézésével nyilvánosan vádolni — ki mondjam e? — ki mondom : nem leg jobb szívre mutat, annyival inkább: hogy az illy rágalmat nem öntapasztalásaiból — ki eddigi helyhezeténél fogva, mint valószínűleg föltehelni, sem nyomorral nem küzdött sem az egyházi állapot terheit nyomasztólag nem hordozta — hanem mások talán elégületlenek panaszaiból terjeszti elő. Ekkor pedig megfon! olóhb kíméletet váriunk volna olly jeles értelmiség-
