Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
7S E) A’ szerzetes rémiekről. Az örök üdvösségnek saját számukra biztosabb kieszközlése végett némeliyek tulajdoni jogukról, ’s a’ házas élet örömeiről önként lemondván, egy társulatba összve állottak, hol a’ közös akarattal elfogadott szabályok szerént, — ön akaratjukat a' társulat’ szabályainak értelmében kormányozni tartozó elöljárók’ akaratjának annyira alája rendelik, miként magoknak mint egy meghalni látszanak, — hogy Jézusnak éljenek; — miből kitetszik, hogy a’szerzetesi élet Krisztus tanjának, evangéliumának kifolyása, — és hogy a’ szerzetes rendek, ha azok az egyháznak szent, — és a’ polgárzatnak igazságos czéljaival nem ellenkező szabályaiktól el nem térnek, el nem fajulnak, az egyháznak csak diszére, javára, — az emberiségnek üdvére szolgálnak. — Egy üdvös, czélszerü szabályokkal ellátott szerzetes rendnél felségesebb intézet a’ nap alatt nem létezhet; — rakhelye ez minden erényeknek, — a’ lehető emberi szentségnek, tökéletességnek fészke;—• az illy szerzetesi chorus a’ Jézus, és evangélium diadalának megéneklője, szóval, és teltei dicsőítője, — az egyház dicsőssége, — az emberi nemzet ékessége 5 — oh mi lehet nagyobszerü, mi lehet szebb, és dicsőbb látvány, mint látni egy társulatot, látni testvéreket együtt, kik mindenről, mi kedves, mi kecsegtető e’ világon, lemondottak, kik sziveiket a’ földies, — az érzéki szeretettől egészen kiürítették, hogy azok csak egyedül az Isten, és a’ felebaráti szeretetnek égi ma- lasztjával megteljenek. Am de tekintve az emberi gyerlóságot, könnyen tudhatjuk, hogy kevesen lehetnek illy hősök az erkölcsi világban, — kevesen birnak hivatással az evangéliumi tanácsok követésére.
