Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
79 Es még is ha szét tekintünk a’ világon, valóban nagyon szép szánni szerzeteseket látunk, miből azon következtetést kellene kihúznunk: hogy hát az evangélium fájának korunkban nagyon gyümölcsözőnek kell lenni; mert hol ennyi a' tökéletesebb élet folytatására, az evangeliomi tanácsok' követésére az alkalmatos egyén, ott az evangeliomi tanácsokat ugyan nem követők, de aze'rt még is az Urnák utain hiven haladóknak száma az arány szerént tömérdekül roppant lehet, meliy arány pedig nem maradhat el — sem a’ physicai sem a' morális világban ugrásnak helye nem lévén; — és pedig ha ismét szét tekintünk a’ világban, úgy találjuk: hogy a’ hitetlenség, és erkölcstelenség a’keresztények között napról napra borzasztóbban dühöng a’ sok szerzetesek mellett is, és az evangéliumnak majd két ezred éves fája, mintha már nem is lenne kertész, ki öntözné, ápolná, tisztogatná, — talán soha kevesebb gyümölcsöt nem termett, mint most; — ezen gyászos körülmény kissé gyanúsokká teheti előttünk a’ mostani szerzetes társulatokat’ — nyittassuk ki tehát magunknak e’ portát, pillantsunk csak be egy kissé a’ kolostornak falai közzé — hassunkbe csak a' czelIákba is nem kíváncsiságból, hanem hogy okuljunk, tanuljunk, és ha kell, lehet, és tudunk, orvosoljunk. Ha az ember a’ kolostor ambitusára lép, és meg látja a’ sok szent képeket, mellyekkel annak falai ki szoktak lenni rakva, szent gondolatokra gerjed, és a’ ház lakosainak szentségéről reményei nagyobbadnak ; — de beíratva a’ belsőbe, betekintve a’ czellákba, csakhamar észre veszi csalatkozását; — csak hamar látja: hogy mind az, a’ mi az egészben sacrum, — az ambitus falaira ki van függesztve, — a’ belső részeket .a’
