Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
30 liak üstökösökként tűnnek fel csak az egyháznak egén; — hajdan fa kelyhekből áldoztak az arany papok, most későbben arany kelyhekből áldoznak a’ fa papok; mert világi fény, gazdagság} hatalom megvesztegették néha még azokat is, kik jámbor szívvel, és jó akarattal jutottak a’ nehéz pályára; — hátha már most tekintetbe vesszük: hogy minekutánna a’ főbb egyházi hivatalok betöltésére úgy nevezett pártfogói joguknál fogvást a' világi fejedelmek nagyobb befolyást kezdtek volna gyakorolni , — üdvözítőnk kifejezése szerént: lágy ruhába öltözött hitvány erkölcsű udva- ronczok, kegyenczek, pénzért, vagy holmi, néha legpiszkosabb szolgálatokért, udvari cselszövők, udvari hölgyek s. a. t. eszközléseik mellett tolakodtak be azon apostoli székekbe , mellyekhez kapcsolt kötelességek angyali vállakra nézve is retteneteseknek méltán mondatnak (a’ pápai megerősítésnek szüksége mérsékelni legfellyeb , teljesen elejét venni a’ bajnak nem Volt képes), valóban, oh valóban okunk van Jeremiással keservesen felkiáltani: ,,Miként homályosodéit bé az arany, megváltozott legjobb színe!“ Az épen most mondottakból következik 3ik pont alatti állításomnak is igazsága; — mert hol elöljárók szabad választása nincsen, ottan szabadság sincsen; — hol a’ világi fejedelem ád az egyházaknak elöljárókat, — ott az egyházakat szabadoknak nevezni nem kevesebb, mint gúny; minden társadalomra nézve az elöljáróknak szabad választása a’ szabadságnak nélkülözhetetlen feltétele; — de arra: hogy a’ pártfogói szerepet affectáló világi fejedelmek által az egyházi szabadság másképen is csonkítva volt, hazánkban úgy, mint a’ külföldön olly példák adták magukat
