Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

29

nőfelen embernek épen még több gondja is lehet, mint H' nősnek $ mert a’ házastársnak épen egyik főrendeltetése az: hogy férjének segitségiil szolgáljon: — mondám: tilos az egyháziaknak a’ házasság: hogy megne legyenek osztva, — és az egyházi hivatallal együtt polgári hivatalnak viselése nem tilos, mintha ez niegnem osztaná az ő idejét, erejét, és szivét? — megosztja bizony , sőt százszorta, ezerszerte nagyobban osztja az egyház kimondhatatlan kárára! — milly fonákság! eltiltják az egyháziaknak a házasságot, a’ mitől való tartózkodást az ur, és sz. Pál nagyobb tökéletesség végett tanácsolta ugyan, de nem parancsolta ,.Oportet Episcopum esse unius uxoris virum,,a’ püspöknek egynejünek kell lenni,“ Pál Timotli. irt lső lev. 3 r. 2 v. — és megengedik nekik a’ világi dolgokba még ugyancsak bő beavatkozást, sőt azoknak élére állást, holott e'' felett Sz. Pál világosan kimondja kárhoztató Ítéletét Tiinoth. irt 2ik lev. 2 r* 4 versben : „ISemo militans Deo implicat se saecularibus negotiis,“ „Senki, ki Istennek katonáskodik, magát a’ világi dolgokba nem avatja*“

6.

Azt pedig, ki a’ második pontban állitottakról kétkednék , utalom az egyházi történetek könyveire, mellyekből, habár azoknak nagy része nem épen részre- hajlatlanul adja elő a' dolgokat, — annyit bizonyosan ki fog puhatolhatni: hogy inig az egyházi hivatalnokokat világi kába fény, és hatalom nem környékezte, addig azoknak majd mindegyike az evangéliumi élet’ megtestesült példánya volt; — minekutánna pedig az egyszerű szegény apostoloknak utódi a’ világ urai, hatalmas! közzé soroztaitok, evangélium szerénti fér-