Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
26 3. Alig kezdett azonban a’ kereszténység védelmére a* fejedelmek között először fellépett Konstantin császár az egyházi hivatalnokoknak külömböző kedvezményeket nyújtani, — őket világi tekintélyei, hatalommal, fénnyel, nagyobb jövedelmekkel, kiváltságokkal ellátni, azonnal szemlátomást tágulni kezdett a" püspökök, egyházi hivatalnokok, és a‘ hívek között azon szent kapocs, mellyel a' közös elő hit, közös sors, — szent egyenlőség öszvefűzve tartotta őket; — tágult a’ szent fenyiték, — hanyatlani kezdtek az erkölcsök, mert a’ világi fényben, e's gazdagságban, hatalomban, és vagyonban való bővelkedés azok közziil sokakat, kik a’ nép elibe égő gyertyául ki voltak tétetve, a’ keresztényi szentség útjáról el- tántoritott; — a’ felsőbbek rósz példája pedig métely gyanánt szokott dúlni a’ népben, melly most már a’ hirdetett szent tant a’ hirdetőknek életmódjában czá- foltatni szemlélte; — a' világi fejedelmek pedig az egyháziaknak nyújtott kedvezmények' fejében az egyházban hatalmaskodni kezdettek; — az elő állott ferde viszonynak gyümölcsei azonnal kezdették magokat mutatni, — már maga Konstantin császár is mint Arius ügyének bár tudatlanságból pártfogója lépett fel, és Athanaz püspököt szám kivetésbe küldte;— Konstantin utódai még inkább éreztették az egyházzal a’ világi fejedelmek’ úgynevezett pártfogásának súlyát, miből tisztán kivehették volna az egyházfőnökök: hogy az egyház belszabadságát semmi nagy ár sem pótolhatja ki, és még is, fájdalom! milly elfogultság! maga szent Péter utódja, — Krisztusnak e’ földön helytartója, az egyháznak látható feje, a’ mester példáját, kinek nem volt, hová fejét lehajtsa, megvetve, —- szent
