Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420

4.

Mínekutánna a’ Jézus egyházának éjien az a’ czél- ja: hogy az embereket Iliiben, reményben, és szereiéiben egyesítse, — a’ világon szét szórt hívei csak mint egy testületnek tagjai tekinthetők; — követ- vetkezőleg, bár az egész világon szét szórt elöljárói is csak ugyanazon egy testületnek, az egyetemes egyháznak elöljáróiul tekinthetők, mind a' mellett: hogy mindeniknek külön, külön helyeken lakó hívek egyeteme, mint meg annyi külön részletes egyházak bizat- vák gondjaikra, — a’ mi csak azon zavar elkerülése végett történik, melly felmerülne: ha mindnyájan- mindenütt hatóságukat gyakorolhatnák; — de épen azért: nehogy ezen hatósági elkülönzés tellyes elkiilön- zést szülhessen, és az egyház (estét megszaggathassa, szükséges: hogy az egyházi elöljárók között legyen egy, kiben mindnyájok’ hatalma öszponlosuljon, — kinek hatósága mindenüvé, és mindnyájok felibe kiterjedjen, — ki a’ mindnyájokat összvetartó kapocs, az egységnek középpontja legyen; — ezen hivatal létezése nélkül az egyháznak magasztos czélja kivihetetlen.

5.

Végre azt, hogy az egyháznak az igaz hit, és erkölcstan világvégéig megőrzése, és világvégéig fen- maradása végett a' különös isteni segitségre, rendkívüli pártfogásra szüksége legyen, csak olly ember tagadhatja : ki sem ezen isteni igazságoknak az emberek üdvösségére szükséges voltát, — sem pedig az emberi természetnek mindenkor, mindenben, és mindenütt kitűnő gyarlóságát, és gyengeségét kellőleg megnem ösmérte.