Hazslinszky József: Emlékirat az egyházról, és az egyházat érdeklő némely reform kérdésekről (Kassa, 1849) - 02.420
14 Már most tegyük, ha az egyházi hivatalnokok, elöljárók polgárzati hivatalokat is viselnek egyszersmind, lör a’ polgári elöljáróság terhei erejüknek, idejüknek nagy részét felemésztvén, kellet inéi bizonyára kevesebb jut az egyházi hivatal’ kötelességeinek teljesítésére; — 2or a’ polgárzat az egyházi hivatalnoknak nyújtott polgári előnyük, előkelőség fejében az egyház szabadságát, legnagyobb kincsét veszélyeztető- leg, az egyház belügyeibe való avatkozásra kísérleteket fog tenni. — 3or. Az egyházi és polgári hatóság ugyan azon személyekre bízatván, a’ kettőnek fellyebb érintett természeti külömbsége miatt ebből mind a" két társadalomra nézve csak kártévő zavar, confusio jurisdictionum származhatik, a' két hatóság között az elválasztó vonalnak felette nehézzé válván eltalálása; — végre 4er ha az emberi gyarlóságot tekintjük, könnyen felfoghatjuk: hogy a’ polgárzati kormány formák, mint emberi szülemények a’ hibáktól épen nem mentiek, és hogy a’ polgári hivatalokkal, és előnyökkel felruházott egyházi elöljárók ezen hibákat az egyház» kormányba is könnyen átplántálhatják; és igy különösön a’ szelidség, alázatosság, és szeretet szellemét a’ gőg, uralkodási vágy, és hatalmaskodás’ szelleme az egyháznak kimondhatatlan kárára felválthatják; — már pedig ki kételkedhetnék józanul arról: hogy egy szellemi, erkölcsi országnak valamint megalapítására, úgy fentartására, terjesztésére, és kormányzására nem anyagi, hanem szellemi fegyverek és eszközök, kivált az alázatosság, a’ minden erények’ fejedelme, — a’ szeretet a’ tökéletességnek köteléke kivántatnak, a’ czél az eszközöket a’ tiszta morálnak örök igazságu elvei szerént soha nem szentesíthetvén.
