Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

59

retet’ kötele semmivel sem erősebb azon gyenge pókhálónál, mit egy darázs is igen könnyen szétszaggathat. Mert az emberi indulatok természet szerént alája vágynak vettetve a' változásoknak, ’s leginkáb csak a' külömbféleségekben lelhetnek gyönyörűséget, melly szerént az emberi szív egyedül csak olly tárgy eránt tarthatja, fel állandó szerétét, melly igazi becset adható belső valósággal díszeskedhet.

Már pedig a’ szépségűkben magokat elbízott emberek igen nagyon ritkán bírhatnak azon nemesebb tulajdonságokkal, mel- lyek az ember’ valódi érdemét és becsét megadhatván a’ kívánt boldogságra utat nyithatnának. Mert semmit sem hibázok ha azt mondom; hogy a' midőn ők egyenesen csak szép bőröknek és test állássoknak varázsló erejénél fogva kívánják óhajtott szerentséjeket előmozdítani : többnyire igen elmellőzik a’ szükséges tehetségek és nemesebb tulajdonságok’ megszerzését, ’s a' csupa hiúságok után kapkodássok mellett, szívüket, leiköket csak nem egészen üresen hagyják. A’ midőn pedig virítóif- júságjok’ legdrágább idejét, csak az ő báj- kellemeiket imádó karok között minden