Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

* 60

czél nélkííl elenyelgik : szépségük' fogyatkozásával , mint haszonvelietetlenek , a' társasági életben csak köz megvetésre té- tetnek-ki. Annyival is inkáb, bogy az okosság tanátsát ők rendszerént csak nevetni és elmellőzni szokták; 's csupán akkor kezdenek eszökre térni, midőn már a'- nak sem vehetik hasznát. Az után valamint ők magok rútúl megcsalatkoznak : úgy bennek mások is megcsalattatnak. Mi szomorú tapasztalás pedig az, midőn a' bájoló testi szépségben épen csak annyit talál az ember, mit egy kívülről szép és egésségesnek látszó rothadt almában. Valamint ezt , külsőjével ellenkező ízénél fogva boszszúval el veti az ember: amannak illy sorsra jutása is szinte elkerülhetetlen.

A' szépség tehát egyedül csak annyiban boldogíthat mennyiben vele egyesíthetni azon legfőbb tulajdonságokat is, mel- Jyek az embert emberé teszik : akkor az okosság munkálkodásánál fogva igen is útat nyithat a'ra , mire ez életben törekedni mindennek kötelessége. Ellenkező esetben embernek csupán szépségén építni szerencséjét , nem egyéb mint nyilván