Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

58

példáival előállani, mivel a' mindennapi tapasztalásból is láthatni; hogy a' szépség magában, ha belső nemes tulajdonságokkal nints egybeköttetve: épen csak ollyan mint a' szappan-hólyag , melly a’ benne- játszó külömbféle színeknél fogva egy kis ideig ugyan gyönyörködteti a' nézőt ; de semmi állandó valóság sem lévén benne, véletlen elpattanásával egy kis mocsoknál egyebet nem hágy maga után. Melly szerént mind a' mellett hogy a' szépség különösen gyönyörködteti a' szemeket, ’s bizonyos időkben még maga az okosság előtt is becsben van : leginkáb csak első látásra szokot szédítni, addig, míg a'vágyódó indulatok érzéseikhezképest ki nem elég.t- tetnek. Mihelyst pedig a' gyakoribb látásnál fogva a' lélek valamelly megkedvelt tárgyát mind jobban-jóbban ismeretségibe vészi: már azonnal veszít becséből, 's a miilyen mértékben egy bizonyos ideigimád- tatott, a' szerént csekély idő telve megvettetik, és akkor a’ szépségben képzelt boldogság helyett a' boldogtalanság áll-eló. Mennyi ezer meg ezer tapasztalások bizonyítják azt, hogy a' hol a' szíveket csak a' puszta szépség kötötte öszve : ott a' sz3-