Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

45

kisebb sorsú, ki, hivatalos kötelessége rendes viteléhez's állapfotja’ jó móddal feltartásához, jóval nagyobbnak is megfelelhető értelemmel és vagyonbéli értekkel bír : mint az a' nagy rangú 's fő hivatalú, ki méltóságához illő 's megkívántaié értel- mességében és jövedelmében még a' szükséges mértéket sem üti*meg? Az emberi élet' boldogságát sohasem a' nagy rang és fényes méltóság: hanem az élet-nem mód értés és kötelesség telyesítés adhatja-meg; mivel a' szer felett Való 's emberi tehetségeknek megerőltetésőkkel járó dolgok , in- káb hátráltatására, hogy sem előmozdítására Vágynak a' nyúgalmas és éltet édesítő állapotnak. Már pedig mások felett felemelkedve fényes méltóságokban tündökölni , ön megerőltetés nélkül akármelly embernek is csak nem természeti lehetetlenség ; mivel az azokhoz megkívántató, külső és belső tulajdonságok 's egy formán szükséges tehetségek egyben egyben csak igen ritkán találtatnak-fel. Ezeknek egy- gyike vagy másika híjánossága’ esetében, pedig a' jól létei' megháboríttatása minden esetre elkerülhetetlen. Azok kik valódi érdem nélkül, egyedül a' mérő ser-