Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

's a'nál fogva mindenféle mesterséges Vitákat, módokat elővesznek, zörgetnek, hidegen is nyújtogatják a vasat ; míg csak kígyói tekervényességgel egy vagy más fő helyre nem juthatnak. Csak akkor veszik azután észre Ön megcsalattatásokat, midőn már feltett czéljokhoz jutássokban naponként tapasztalgatják az ő mások felett tündöklésük' kedvetlen következését, a' midőn a' világ' hiú szokása szerént bé- vezetett külső fény űzések gyakorlásánál fogva jóllétüktől magokat annyira megfosz- ták ; hogy nagyra emeltetésük' vakító fény- je mellett mind becsükben ; mind vagyon- jokban még kisebbekké lettek elébbi állapotoknál. De hát ugyan nem sokkal boldogabb e az a' polgár, ki polgári kötelességeinek pontosan megfelelhetvén, álla- potja'feltartására ön megerőltetése nélkül is elegendő alkalmatos: mintáz, ki, telhetetlen nagyra vágyáshói, tehetségét jóval is felező tisztelet sorba igyekezik magát helyheztetni, 's azután szerzett rangja' fel- tarthatását ön megrontásával és még a' mások segedelmére szondással is kénytelen eszközölni? Hát nem mindég' több becsben ’s tekintetben szokott tartatni az a'