Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

43

kíntetéből, igen gyakran pedig épen azon fő tehetségek’ híjánosságából törekednek a' fényes hivatalokra, mellyek az ott keményen állhatásra mind testi, mind lelki értelemben legszükségesebbek. Amazok jól tudván hogy a’nagy rangok' feltartása, bár melly okos vigyázattal vigyék is éltök'dolgait ; mindég megerőltetéssel és a’ valóságnál többet ’s nagyobbat mutatással szokott megtörténni , és igy a’ fontos hivatalok' terhétől nyomattatáson kivűl , még sok kisebb és nagyobb fogyatkozások 's e- gyéb kedvetlenségek érzéseivel is rontsol- talván boldogok nem is lehetnek: tehát a' józan okosságtól vezéreltetve tulajdon jo- vaikkal és beesőkkel megelégesznek , ’s boldogságjok' talp kövéül egyenesen csak a' nyugalmas és Öröm érzések között minden megerőltetés nélkül folytatható életet választják, mellyben független szabadság- jóknál 's emberi kötelességök’ pontosan te- lyesíthetésinél fogva kívánt áílapotjokat jő móddal fel is tarthatják. Emezek ellenben , midőn emberiségoknek külső fény mutatás nélkül még csak jelét sem adhatnák , nagyra vágyássok’ szelétől hányattatva kicsinyellik azt a’ miben vágynak,