Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

az emberek csak nagy munkássággal, lel­ki és testi törődéssel sok esztendők alatt szerezhetnek, még is nehány napok alatt egészen könnyen elveszíthetik. Az emberi állapotot érdeklő dolgokban mindenek fe­lett legnehezebb az élet'javait, tisztessé­geit, és gyönyörűségeit bőv mértékben úgy bírni 's használni tudni; hogy az ember az illendőség és becsület útján tévedés nélkül járhasson. Mert az emberi szív azokkal sohasem telhet bé ; mivel nemesebb jókkal egybe köttetett czélra van teremtetve, ei­sern lehet nélkülük; mivel valóságos elren- deltetését még el nem érte. 31inden felet­tébb való módok pedig az embereket rend szerént kicsapongásra és viszsza élésre szok­ták bírni. — Egy nagy Sándor mindent el akart foglalni; hogy határtalan kíván­ságainak bétölthetésinél fogva vak remény- je szerént boldog lehessen. — Egy Diogenes ellenben mindent megakart vetni; hogy ma­gát semmire szorultnak i'smértethetvén szinte boldognak tartattassék. Mi különös és egymással ellenkező feltételek voltak ezek az óhajtott boldogság' feltalálhatásá- ban! Amannak szíve olly igen üres volt a' józan okossággal eggyütt járó erányos kívánságoktól; hogy az egész világot sze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom