Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

38

rette volna belé tömni; emezé pedig annyira tele volt liiumegvetéssel: hogysem- mitsem akart befogadni. Mind eggyik lehetetlenséget próbált, amaz minden igyekezete mellett sem falhatott - fel mindent: emez sem érhette-bé egészen a' semmivel , e' szerént a' tiszta okosságot elmellőzö hiú kívánságoktól vezéreltetve boldogok semmi esetre sem lehettek; sőt magokat a'kü- lönben lehető jóllétüktől önként megfosztották.

Mind azon dúzs gazdagok és nagy birtokosok, kik minden emberi méltóságjokat 's dicsőségüket egyedül csak külső vagyon- jokba helyheztetik, 's egész figyelmüket csak azoknak bővítésére fordítják: bizonyára kevéssé érezhetik az élet'tiszta boldogságát , boldogoknak pedig semmi esetre se neveztethetnek. Ellenben az ollyanok, kik bővséges jovaiknek nem rabjai, hanem okosan használó birtokosai, 's gazdagság- jókat csak felesleg való mellékes jóknak tekintik, 's magokatvagyonjokban einem bízzák, és semmi rendkívül való cselekedetekre nem vetemednek : annyiban boldogok lehetnek, mennyiben bővséges jo- vaik mellett az igazi értelemmel és nemes