Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

ír

ben boldogságnak nevezhetni: valamint e’- nek ellenkezőét is oktalan lépéseiknél vagy erkölcstelenségüknél fogva ön magok következtetik magokra; a' szerént a’ mint magokat értelmesítvén, állapotjokat a’ kör- nyűlállásokhoz alkalmaztatni tudják vagy nem tudják. Mert ha csak vaktában fognak feltételeikhez, 's feltételeiket nem épen a' szükséges czélra intézik, kívánságaikban jussaik’ határain túl csaponganak, kötelességeik' tejesítését pedig elmulasztják: nemde nem természet ellen való dolog-e a' jónak várása ? Mi csuda az, midőn egy nagyra vágyás' kém jétől ösztönöz- tetett ember a' maga sorsán 's állapotján sokkal felül való személyei kívánja magát öszve párosítni, 's annak szokott módja szerént megkívántató szükségeinek tejesítésére nem bírván elegendő tehetséggel; azután csak a' szakadatlan békételenkcdés, szemrehányás és gyűlölség foglalja-el a' szeretet' helyét. Ha a' korosságáról megfelejtkező , gyermek feleséget vészen, vagy az ifjú legény magánál háromszor idősebbhez csatolja magát, 's nem gondol- ja-meg hogy a' Vezúv Hegyének alján virágzó tavasz , a' derekán gyümölcsöző ősz,

2