Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

18

a' tetején pedig zivataros fergeteg és szüntelen hó szokott lenni; ’s valamint ott az időjárás külömböző, úgy az emberi kornak is más-más természeti tulajdonságai vágynak: nemde nem tulajdon hibás lépésének köszönheti e mind azon későbben következni szokott roszakat, mellyek az illy esetekben elkerülhetetlenek szoktak lenni? — Midőn egy, vagy más, csupán a’ gazdagságot veszi házasságja czéljáúl, 's pénz, birtok' tekintetéből akármelly éktelen formájú vagy szenvedhetetlen erkölcsű személyei is kész egybekelni: valyon nem ön maga eszközli e magának azon szenvedhetetlen kínos életet, melly az e'fé- le esetben többnyire megszokott történni ? — Hát mikor az ifjúság' szelétől hánykó- dó, egy külső formájára nézve elég szeretette ingerlő fiatal leánykát megpillant, 's a' mint kapdzsi szemeiről szívébe mégyen az érzés; azonnal minden további megfontolás nélkül a'ba helyhezteti boldogságát, 's ezer ember' ellenkező ítélete mellett is vakon követi indúlat érzését: nem tulajdon ostobasága *s tapasztalatlansága által következteti e magára a' bővebbi isméretség- nél fogva kitetsző kínos életet? Bizonyo-