Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416

12

megmérhetetlen mélységeiben vizsgálódásaiknál 's tapogatódzásaiknál fogva a' két külömböző természetű világokat öszvecsa- tolják, 's azokból bámulásra méltó megfoghatatlan dolgokat következtetnek.

Ha tehát az emberek, értelmességök- nél fogva akármelly idő viszontagságai ellen is segíthetnek magokon, ’s nem csak a' már tapasztalt; de még a’ soha nem látott dolgokból is következéseket luízhatnak- ki: mennyivel inkább mesterei lehetnek azon viselt dolgaiknak mellyek a' természetesen egymásból folyó 's egyenesen magoktól származó esetekben őket szerencsésekre vagy szerencsétlenségökre nézve legszorosabb mértékben érdeklik. Még csak kétségbe se lehet azt hozni, hogy az élet’ czéljára jutásban t. i. a' boldogságra tü- rekedésben, az embereknek önmagoknak kezeikbe nem adódtak volna mind azon utak,módok és tehetségek, mellyeknél fogva magokat boldogíthassák. Annyival is inkább, hogy a’jól tévő természet, midőn az embereket élettel megajándékozza, egy- szcr'smind boldogságra hívja, *s mind azon eszközöket, mellyek csak az ő jóllétük’ előmozdítására szükségesek eleikbe nyújt-