Csontos István: Ki-ki a' maga szerencséjének kovácsa : Rövid erkölcsi értekezés (Kassa, 1830) - 02.416
13 ja ; hogy azokat megismerni törekedjenek s megismervén hasznokra fordítsák. De az emberek nagyobb részint nem is igyekeznek azokat megismerni, 's a' dicső lelket , melly őket a' barmok' sorából kiemeli, és pályafutásokban a' szükséges jókra vezérelheti, nem hogy értelmesítni 's felvi- lágosítni törekednének: ha neminkáb vadérzéseik* rablánozain a' setétség örvény- jeibe annyira lealatsonyítják; hogy állati éltöknek hatvan, hetven, 's nyolczvan esztendeit is keresztül hágják, a’ nélkül, hogy az értelem’ országában csak egy napot is élhettek volna. Nem veszik azt igazán íigyelembc, hogy az élethez kiszabott czél- ra törekedésben melly az emberi sorshoz egészen az örökkévalóságig mindég különös béfolyással van egybeköttetve: soha sem érhetnek jó véget, ha csak emberi kötelességeiket , jussaikat, és az idővel okosan élés’ mesterségét a' természet oskolájában jól meg nem tanulják, és éltök dolgainak a’ tiszta értelemmel eggyezőleg folytatására elegendő alkalmatosok nem tudnak lenni. Ezen szükséges tulajdonságok nélkül még a'mindenek bővségében úszható Fejedelmek sem felelhetnek-meg éltök'
