Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
1. rész, vagy A' természetes theologia
6T Bátor pedig meily sokféliek, egymástól külömbözők, vagy távolvalók is a’ világnak alkotmánnyal, még is fsak egy egészet tesznek a’ föld porától fogva torony magasságú kőszikláig, a" gazfűtöl fogva tzedrusfáig, a1 félnapig élő féregtől fogva elefántig, egygyik földsarktol fogva a’ másikig; sőt a’ föld, nap, hold, tsillagok, és egyéb planéták egy szakadatlan lántz, mellynek akármellyik hibás szeme megtuhasztya az egésznek erősségét, és a’ közönséges ösz- vehangzatban rósz hangzatot okoz. Mind ezekre nézve igazán mesterséges alkotmány a' világ, mellynek egyátallyában való tulajdonsága az öszve- illés , megegygyezés , rend. Kérdezze most akárki, hogy kinek a’ munkája ez? Kezembe veszek egy arany órát, mellynek formája állatot, imitt amott pedig finom képírást mutat. Felnyitom a’ tokjait, és bámulva nézem, hogy mennyi szolgálatokat tesz, veri az órákat, és minden órára kellemetes nótákat, jelenti az üdőnek levegőnek változását, a’ melegnek hidegnek garáditsát, a’ holnapnak napját. Nem győzöm tsudálni a’ sok n .gyobb ’s kisebb kerekeket, mellyeknek vékony véséseit alig vehetem észre szabad szemmel, és azt mondom : Nagy mesterség van ebben az órában, és nagy eszű volt annak alkotója; mivel ennyiféle részek, illy helyesen rendesen elintézve, külön külön üdőben ennyi szolgálatot tesznek. Történetből egy királyi palotába jutok, mellyben midőn kornyülvezetnek az inasok, fejembe nem fér a’ szobáknak, kamaráknak, sétáló mulató helyeknek, tornatzoknak, házi bútoroknak eszközöknek arannyal, ezüsttel, drága kövekkel, mesterséges vésésekkel, képekkel, pallérozással tündöklő fénnyé, pompája, gazdagsága. Azt gondolom, hogy ha lehetséges mennyország a’ földön, ollyannak kell annak lenni, miilyen ez a‘ palota, és elragadtatásomban felkiáltok: Meily nagy boltsesség , meily jó ízlés vezette e’ háznak építő mesterét, a’ ki mindeneket illy helyesen, rendesen, szépen, és hasznosan el tudott arányozni! Mitsodák pedig az egész emberi nemzetnek minden arany órái és palotái e’ roppant világhoz képest, mellyben annyiféle, egymástól olly meszszeeső, apró, és megmérhetetlen nagy testek oily szép renddel, olly helyesen, olly hasznosan el vannak intézve ? Sőt ha igazán meg akarjuk vallani, az emberi észnek legmesterségesebb tsinálmánnya sem olly mesterséges, mint egy porban mászó nyüv, mellyet az utazó véletlenül öszvetipor, vagy tűzrevaló fúzfalevéh Látom, hogy ezen a’ világon semmiből semmi sints; 5*
