Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
115 nak tartani ezt megtenni, és vagy mindegyikének Kristusnak egész tudományépületét leírni, vagy egyetérte- niek, hogy mind cisz ve egészen meríti sék ki, a’ mitKri- stus tanított. Azonban semmi se történt ezekből. Kri- stus három ^esztendeig szóval tanított, és egy bötűt sem írt; az Apostoloknak sem parantsolta, hogy írják, hanem hogy predikállyák az Evangeliomot, taníttsanak minden nemzetet. Az Apostoloknak sem volt esze ágában jó darab iideig, hogy írják meg, a’ mit Kristus tanított, hanem elszciledtek a’ világra, és mindenütt a’ Zsidók és Pogányok' előtt szóval prédikáltak, Ekklesiákat fundáitak. Jó formán el volt már a világon terjedve az Evangyeüom; Kristusnak menny bementeié után szinte húsz, harmintz esztendő megtelt, mikor merő történetből kezdtek az Evangyelisták írni, legelőször ugyan szent Lukáts saját vallása szerint tsak azért, mert látta, hogy sokan, kik Jesussal nem jártak, tsupán tsak köz beszéd után bizonytalanul, rendetlenül, és nem igazán írták meg az ő tetteit (I, 1 — 3.); utánna szent Máté Eusebiusnak (H. E. L. III. c. 24. Hiero, de vir. ill. Chrys. Horn. I. in Matt.), bizonyítása szerint, hogy emlékezetet hadgyon a1 hazafiainak, kiktől a’ Pogányok közé menni szándékozott pedikállami; Szent Mark tsak szent Péter életének vége felé adta magát az írásra akár azért, mert a’Romaiak e1 végett megkérték, a’ mint több tudósok tartyák (Hier, catal. Script. Eccl. de vir. ill. Euse. L. II. c.' 15. VI. 14. Epiph. Haer. 51. Greg. Naz. c. 34); akár pedig azért, mert szent Péter az ő Evangyeliomában emlékezetet akart maga után hagyni (II Pét. I, 15.). Szent János pedig éppen az első századnak vége felé, megvénhedtt korában, és mind valamennyi Apostoloknak halála utána' Gnosticusok, és keresztelő szent Jánosnak íanitvánnyai ellen szegezte a’ maga Evangyeliomát. Szent Péter, Pál, Jakab, Judás, János vagy nemzeti Ekklesiákhoz, vagy egy várasba, vagy rideg személyekhez küldötték az ő leveleiket, tsupán tsak hogy vagy magyarázzák meg, vagy emlékezetbe hozzák, a’ mit már az előtt szóval tanítottak, vagy némelly tzikkelyeket az áll tanítók ellen igazabban adgyanak elő. A' többi Apostolok András, nagyobbik Jakab, Tamás, Fülöp, Bertalan, Simon, Mátyás, Barnabás egy szót sem hagytak írásban, hanem minden írás nélkül minden földre kiment az ó zengések, és a föld kerekségének határaira az ö igéjek (Rom. X, 18.). Ezért sem az Apostoloknak levelei nem íóglallyák m igokban Kristusnak 8 *
