Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903

3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia

Ilf)

egész tanítását, hanem annak fsak töredékei^; egygyik ezt, másik azt írta meg; egygyik ezt, másik azt liagyta el; a’ mint kiki láthattya, a’ ki az Apostoloknak írásait egymással öszvetartya. De az sem tetszik ki belőlük, hogy midőn egygyik egyről, másik másról ír, mind őszve egészen, előadgyák Kristusnak tanítását; mert akkor fonákul történt, liogy azonegy dologrol ketten hárman, sőt mind a’ négyen is írtak. Inkább egyátallyában tsak azt jegyzik az Evangyclisták, hogy itt ott tanított Kristus , de hogy mit tanított, fel nem jegyzik (Mát. IV, 23. Mark. VI, 12. X,

1.). Szent János őszinte íMegvallya, hogy sok egyebeket tett Jesus, mellyek ha egygyenkint inegiratnának, az egész világ sem foghatná meg a1 könyveket, mellyeket írni kellene (XXI, 25.). Ezekből világosan kivehetni, hogy sem egygyenkint sem öszvesen nem írták meg egészen Kristns- nak tanítását az Apostolok. Azért azt sem lehet mondani, hogy legalább tsak az elég, a’ mit írtak; kivált mivel bizonyos, hogy az Apostoloknak néinelly írásai már egészen elvesztek (I Kor. V, 9, 11. Kol. IV, 16.). Már most ha tsak az Isten igéje, a’ mi írásba van foglalva, és a" mi nints írásba foglalva, azt Isten igéjének elfogadni nem tartozunk; ha tovább elegendő, a’ mi most a’ szent írásban áll: akkor azt kell mondanunk, bogy sem Kristusnak sem az Apostoloknak szóval való tanítása nem volt Isten igéje, legalább tsak az és addig, a1 mi és a’ meddig nem íratott meg; most pedig Kristusnak hitét nem bírjuk egészen , mellynek részét a’ szent írásnak néinelly könyveivel egygyütt elvesztettük.

4-er De nem is tudhattak az Apostolok arról semmit, hogy a’ Kristus tanításának tzikkelyeit tsak ő írásaikból kell kiemelni; mert, ha kiveszszük szent Jánost, ki a'I előbb írtt három Evangyeliomot olvasta, minek- előtte a" maga Evangyeliomát megírta volna, és szent Pétert, ki szent Pálnak leveleiben járatos volt (IIPét. III, 15, 16.), a’ többiek nem tudták, hogy ki, mit, és kinek írt. Feküdtek az írásaik két báróin száz esztendeig azoknál, a' kiknek kezébe jutottak, mig napfényre és köz tudatra jöttek. Első volt a’ IV-dik Carthágoi Zsinat, melly 418-dik esztendőben gyűlt öszve, melly a’ szent írásnak mostani könyveit előszámlállya, de az sem volt mint ol- lyanokrol bizonyos, minthogy a’ tengeren túl fekvő Ek- klesiáknak az iránt való véleményét tanátsul kikéri. Tehát hirdet tetett, és elfogadtatott a'Kristus hite tsupán tsak szóval való tanítás vagy hagyományok után, és a' nélkül,