Rátz András: Ágazatos theologia vagy a' keresztény katolika religiónak hitügyelő igazságai, könnyen megérthető és istenes tanitásokban előadva. 1, 2, 3. rész (Pest, 1832) - 01.903
3. rész, vagy A' fenyitékügyelő theologia
86 foltatóira átszállása I-Ör azért^ hogy a’ szakadásod meg«* gátoltassanak, mellyek sokkal hamarább tárnádba«lak az Apostoloknak halála után az üldözéseknek keménysége, és az indulatosságnak vagy viszketeg elméknek nyughatailansága miatt, mint az ő éltekben (Hier. c. Jovin.); 2-or Azért mert Kristusnak akarattya, hogy valamint az ő Re- ligiója, úgy Anyaszentegyháza is világvégezetig fennma- radgyon; következendőképpen valamint a’ püspöki hatalomnak, úgy az elsőségnek sem lehetett tsak üdére órára rendelve lennie; és ha az előség át nem száll Péteritől az ő tisztfoltatóira a’ Romai Püspökökre, akkor az Apostoloknak hatalma sem megy át a’ Püspökökre, s így eltűnt a1 kőszálon épített Anyaszentegyház, mellyen még a‘ pokolnak sem kellett volna erőt \ ehetni. Valamint tehát szent Péter az Apostolok között, úgy a’ Romai Püspök a többi Püspökök között legfellebbvaló (PomifeX maximus, Papa, quasi pater patrum}, az Anyaszentegyháznak feje, Jesus Kristusnak helytartója, a’ jó rendnek, hitnek, és egygyességnek középpontya. Emlékezetre méltó dolog, hogy mikor az Antiochiai Zsinat Samosati Pált Antiochiai Püspököt mint Eretnekségszerzőt, és egyéhkint is vétkeset a’ Püspökségből kivetkeztette, Pál pedig ar székét és házát az új Püspöknek át engedni nem akarta, a’ Zsinatnak Atyái Aurelianus nevű pogány Tsászárhoz folamodtak, ki a’ dolognak megvizsgálását Olasz Püspökökre, kivált a’ Romaira Die. nesre bízta azzal a’ meghagyással, hogy az álljon, a mit a' Romai Püspök ítélni fog (Eus. II. É. L. VII. 30.). Tehát még a’pogány Tsászáris tudta, hogy kitsoda ar keresztény Anyaszenícgyházhan a‘ legfellebbvaló. Azolta [>edig egy Tsászár egy Fejedelem sem tagadta el tőle az elsőséget, bátor melly nagyon yiszszatetszett annak előző hatalma többeknek, vagy szinte álipápát is szegeztek ellene. De a’ Pápák is tudták az ő elsőségeket, azért szinte az üldözések alatt Kelemen, Victor, Istvány, Cornelius ktilömbféle ügyekben Iefellehbvaló végzéseket tettek; az üdözéseknek megszűnése után pedig valamint az Anyaszent- egyháznak fénnyé és ditsősége, úgy a1 Romai Püspököknek előző tekintete és hatalma önkényt kifejlődött, a’ mint Júliusnak , Innocentiusnak, Zosimtisnak, Bonifacitis- nak, Caelestintisnuk, Leónak ’s a’ t. példái mutattyák. Hogy mertek volna a* Pápák mcszszeföldre, kivált a’napkeleti Ekklesiákha főhatalmú végzéseket rendszabásokat kÖideni, vagy minő foganattal tették volna ezt, ha az ő
